Sokszor hallhatjuk a modern, főleg számítógépes játékokat ellenzőktől, hogy „Bezzeg, amikor mi gyerekek voltunk, két kővel is eljátszottunk egész nap”. Nos, vannak szerencsések, akik ennyire találékonyak, de úgy tűnik, hogy a gyerekek mindig szerették a játékokat, és ráadásul vannak szó szerint örökzöld játéktípusok.
Vegyük például Fényes Adolf 1910-ben készült Gyermekjátékok című festményét. A tologatós lovacska nemhogy nem a 20. század szülötte, hanem évezredekre visszanyúló hagyományokkal rendelkezik. Hasonló felépítésű guruló lovacskát találtak a régészek Görögország területén, amely becsléseik szerint Kr. e. 950-re datálható, de Közép-Amerikából is kerültek elő keréken guruló állatok.
A mexikói Teotihuacán mellől két, a maja kultúrához köthető, kerekeken guruló állatfigura került elő, amelyek egyébként sípként is funkcionálnak. A Kr. u. 300 és 900 körülre datált tárgyakkal csak egy probléma van: igazándiból senki nem tudja biztosan a funkciójukat. Persze kérdés, hogy vajon mit fognak gondolni Fényes Adolf festményéről 3000 év múlva.