Az egyébként ehető mézeskalács szívhez legalább annyi hagyomány fűződik, amennyire sokféle, kacifántos a díszítése. Ajándékozásával egyértelműen szerelmét fejezte ki az adó fél, és az ajándékot bizony illett viszonozni is. Bátrabb lelkű legények a templom előtt nyújtották át, ami felért egy lánykéréssel. Sokszor feliratok is ékesítették, és persze az elmaradhatatlan tükör, amibe tekintve az ajándékozott kedvese szemével láthatta magát. (Fényes Adolf: Csendélet mézeskalács szívvel)