Egy csodás és jellemző pillanatot örökít meg Ferenczy Károly festménye. A dolgozó művész megáll egy pillanatra, hogy szemügyre vegye az alkotását. Elégedett vagy sem? A kép alapján nehéz eldönteni, de az biztos, hogy Ferenczy méltán lehetett elégedett a Festőnő című képével, köszönhetően csodás arányainak, lenyűgöző színvilágának és természetességének.
Ez utóbbi tényre már csak azért is érdemes hangsúlyt fektetni, mert a festőnők léte nem volt mindig magától értetődő, még a kép 1903-as születésekor sem. Bár a fiatal közép- és felső osztálybeli leányok művészeti nevelésére nagy hangsúlyt fektettek a 19. században (és korábban is), ennek fő célja a társadalmi státusz fenntartása/növelése volt, ami egyben jobb házasodási esélyeket jelentett.
Ezen változtatott az 1871-ben, Budapesten megnyílt Mintarajztanoda, ahol a nők hivatásos rajz tanfolyamokon vehettek részt ‒ a férfi hallgatóktól elkülönítve. Itt akár rajztanári végzettséget is szerezhettek, ám a tantervet és a közös oktatást megillető egyenlőségre egészen az 1908/1909-es tanévig várni kellett. Ki tudja, talán a kép hősnője sem a képét, hanem a művészi jövőjét latolgatja.